(A magyar verzióért görgess lejjebb)


About me

Once upon a time, in the age of hammer and sickle, I was born in Hungary. I have lived there for 25 years, but because of the economical crisis in 2008-2009 the wages were really bad, so I decided to start a new life in the UK. It went very well, I lived there for 9 years, when the idea has come: I would like to travel.

Why I decided to travel around the world?

Good question. I travel every time when I have a chance. I started with my family, we tried to go somewhere every year and also took some school trips. When I become an adult I start traveling with my friends, but when I become 30 I had to realise: the organization of a long weekend is become extremely difficult as my friends start their career in different areas and cities. At that point I had the idea: Why I don't try to travel on my own? I can go wherever I want, I can stay as long as I wish on each places, I can play with my camera as long as it needed, no one will disturb me. But then, I start to worry: it is dangerous, expensive, I can't do it… but after a few days I started my research, and realised, it is not as difficult as I thought. So I start prepare myself, gathering information about everything, and now, one year later, I think I am prepared for every possible situation.

On my own?

Yes, indeed. But not to worry, I have a machete and a gun to handle dangerous situations :P (I am joking)

Be a bit more serious: there are many people around the world, who travel on their own, and according their blogs/facebook pages they enjoy their time. I know, this is sounds weird for many people, but according my colleagues, I am weird, so it matches.

What happening, if something go wrong?

Nothing, if I fail in something I will try it again on a different way (...and again, and again,and….) Obviously many thing can go wrong, only because the nature of the traveling, but I believe I am prepared for every situation. And also, I am flexible in almost everything, so not worried at all.

Destinations? There is the list:

Norway
El Camino (France, Spain)
Portugal
(Hungary - few weeks to charge my “batteries” with friends and family)
South-East Asia: Thailand, Cambodia, Vietnam, Laos, Burma, India, Nepal
(Maybe: South-Korea, Japan, Kína, Malaysia, Singapore, Indonesia, Papua New-Guinea)
Australia
New-Zealand
(USA - because the high costs I am not sure)
South-America: No exact plan for this, but something like that: Columbia, Ecuador, Peru, Bolivia, Chile, Argentina, Uruguay, Paraguay, Brasil

If you like my plans and would like to support my journey, please help me with some donation. Obviously i don't expect anyone to donate millions, even a price of a coffee or breakfast can help me a lot.

I appreciate every little help and for those people who:

Donate more than £10 and I will send a postcard for you (or anyone) from my actual location or any future destination of mine (your choice). I can send it blank, with my message on it, or a personalised message for anyone else.


Donate more than £20 and I will send a fridge magnet for you (or anyone) from my actual location or any future destination of mine (your choice) Please note, I can send only plastic or metal magnets, to make sure, these survive the postage.

Thank you for your donation!

Have a lovely day!

Hungarian Version

Magyar Verzió

Magamról

Egyszer régen, még a sarló és a kalapács korában, pontosabban a ’80-as években születtem Szegeden. Ott is jártam iskolába, végeztem el gimit és még egy szakmát is összeszedtem, majd Szolnokon jártam ki a főiskolát. Na, de hogyan tovább? Gondoltam pillanatok alatt el tudok majd helyezkedni a munkaerőpiacon, de ezt pont 2008-2009-es években próbáltam meg. Aki emlékszik arra az időszakra, az gondolom sejti mi történt, hát, nagyot koppantam… Ugyan dolgoztam, de heti 60-70 óra munka után sem jutottam egyről a kettőre. Ekkor döntöttem úgy, hogy kipróbálok valami mást. Szóval, egy jó barátom segítségével kiutaztam Londonba, és új életet kezdtem. Ez olyan jól sikerült, hogy 9 évig voltam a szigetország lakója. És akkor jött egy ötlet: utazni szeretnék.

De miért dönt úgy valaki, hogy világgá megy?

Szerintem ennek a gyökere nálam egészen gyerekkorra nyúlik vissza. Családilag minden nyáron megpróbáltunk elutazni valahová, az osztálykirándulásokról és a táborokról már nem is beszélve. Már akkor megszerettem az utazás élményét, és felnőttként is próbáltam minél több helyre eljutni barátokkal, barátnővel. Aztán 30 körül azt vettem észre, hogy egy 4-5 napos városlátogatást is csak vérrel-verejtékkel lehet összeegyeztetni, miközben az általam érdekesnek gondolt helyek sora egyre csak nő. És akkor jött az megvilágosodás: mi lenne, ha egyedül mennék? Ha 8 évesen elmentem ismerősök és barátok nélkül egy sítáborba úgy, hogy még soha nem láttam korábban sílécet, akkor felnőttként egy ilyen vállalkozás gyerekjáték lesz. Arra indulhatnék amerre szeretnék, addig bámészkodhatok mindenhol amíg csak kedvem tartja, annyiszor cserélhetném le a lencsét a gépen, ahányszor csak akarom, magyarán teljesen a magam ura lehetnék. Persze gyorsan elhessegettem az ötletet… veszélyes… drága… az nekem úgysem menne… De nem hagyott nyugodni a gondolat, így elkezdtem ötletelni, megoldásokat keresgetni, utazók beszámolóit olvasni és végül rájöttem, ez nem is olyan nehéz vagy költséges, mint korábban gondoltam. Csak kell némi szervezés, és már indulhatok is. Ezek az előkészületek azért több mint 1 évig tartottak, de úgy gondolom, hogy minden eshetőségre felkészültem. Szóval bepakoltam mindent a hátizsákomba, felszámoltam az eddigi életem, és elindultam…

Azt, hogy mi történt az indulás után, a blogomon elolvashatjátok  

Egyedül?!

Igen, egyedül, de senki ne aggódjon, majd beszerzek egy puskát és egy machetét a felmerülő veszélyhelyzetek kezelésére. Komolyabbra fordítva a szót, aggodalomra semmi ok. Nagyon sokan utaznak egyedül a nagyvilágban minden probléma nélkül és a beszámolóik alapján igen jól érzik magukat a bőrükben. Tudom, sokaknak idegen a gondolat, de én úgy fogom fel mint egy kihívást, és én határozottan szeretem a kihívásokat.

De mi történik, ha valami balul sül el?

Két dolog történhet az utam során, minden rendben lesz, vagy, ha még sem úgy jön ki a lépés, akkor megpróbálom újra másképp (… és újra, és újra…), de semmiképp nem adom fel az elképzeléseimet, álmaimat. Az utazás jellegénél fogva elég sok minden mehet másképp, mint ahogy most gondolom, de ezt semmiképp nem kudarcként kell felfogni. Elég rugalmas vagyok szinte mindenben, így nem gondolom, hogy bármi komoly probléma lehetne.

Merre is indulok? Íme az útiterv

Tehát, ha megvan az elhatározás, az információgyűjtés, akkor már csak egy útiterv kell. Többszöri átgondolás után ez lenne az útvonal (2018 nyarán):

Norvégia
El Camino, Francia út (Franciaország és Spanyolország
Portugália
(Magyarország – kis pihenő)
Dél-Kelet-Ázsia: Thaiföld, Kambodzsa, Vietnám, Laosz, Burma, India, Nepal
(Talán: Dél-Korea – Japán – Kína – Malajzia – Szingapúr – Indonézia – Pápua Új-Guinea)
Ausztrália
Új-Zéland
(Usa – a magas költségek miatt erre lehet, hogy nem kerül sor)
Dél-Amerika: Konkrét haditerv itt még nincs, de nagy vonalakban: Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Chile, Argentína, Uruguay, Paraguay, Brazília

Támogatás:

Természetesen nem várom senkitől, hogy milliókkal segítsen, inkább a sok kicsi sokra megy elvét követve, kisebb felajánlásokra számítok, vagyis egy sör vagy egy reggeli ára is már nagy segítség lenne számomra.

Minden felajánlást nagyra értékelek, sőt, bizonyos érték felett már kis ajándékkal is jutalmazom az adományozókat:

Ha legalább £10 (kb  3650 Ft) értékben támogatsz, akkor küldök egy képeslapot Neked vagy az általad választott embernek, onnan, ahol vagyok, vagy valamelyik, általad választott soron következő állomásomról. (Az üzenet személyre is szabható, vagy akár üresen is el tudom postázni a képeslapot borítékban)

Ha legalább £20 (kb  7300 Ft) értékben támogatsz, akkor küldök egy hűtőmágnest Neked vagy az általad választott embernek, onnan, ahol vagyok, vagy valamelyik, általad választott soron következő állomásomról.

(csak műanyag vagy fém hűtőmágnest küldök, ami biztosan kibírja a postázást)


(A “DONATE” gombra kattintás után, csak meg kell adni a támogatás összegét, és néhány adatot)

Megkérek minden kedves támogatót, hogy miután elküldte a felajánlását, lépjen velem kapcsolatba valamilyen módon.

Nagyon szépen köszönöm!